duminică, 16 septembrie 2012

Sfârșit de săptămână

Am ajuns la ultima zi a unei săptămâni încărcate. Așa cum m-am obișnuit, zilele teoretic libere ale vacanței mi-au adus multe preocupări, sarcini și obligații. Nu sunt genul de om care să stea pe margine fără să fie implicat în diferite activități, îmi place să dau importanță zilelor mele. Este păcat să lăsăm zilele să treacă, orice moment al vieții trebuie trăit la maximum.

Ce înseamnă să profităm de aceste momente? Este ceva subiectiv, desigur. Unii se distrează fără limite, alții profită de frumusețea naturii și se duc întro excursie, fac drumeții. Mie îmi place comunicarea și sportul Tocmai din această cauză m-am încumetat să scriu câteva rânduri despre ideile care îmi trec prin cap. N-am ce face, stau pe acasă și scriu fără să am un motiv cu adevărat strigător.

Sportul mi-a umplut zilele vacanței. Am lucrat mult în domeniu, legând sportul cu meseria de prezentator și comentator sportiv. A fost nemaipomenit, mă bucur că am avut din nou ocazia să fac ceea ce îmi place cel mai tare. Asta cred că este rostul vieții! Să mă ocup de domeniul care îmi creează cele mai mari satisfacții. Când reușesc acest lucru, simt că sunt un om împlinit. Totuși, mai am nevoie și de zile libere. Nu merge să tot fiu conectat la ceva ce îmi creează responsabilitate. Că asta se întâmplă. Dacă faci ceva, ești responsabil pentru calitate. Acum în sfârșit pot sta acasă, scriu, mă odihnesc. Mâine începe o altă săptămână, urmează o nouă poveste, noi sarcini. Abia aștept!

duminică, 2 septembrie 2012

A szuperlativuszok napja!

Szeptember 1-je a székelyek napja volt.
Teljes mértékben a mi napunk volt, rólunk beszélhetett a világ!
Kicsi a bors, de erős! - mondhatjuk jogosan, hiszen egy kis népcsoport jeles képviselője felhívta ránk a figyelmet. Még a jelzők után keresgélek, amikor azt írom, hogy óriási az az eredmény, amelyet Novák Ede ért el Londonban, hiszen még most is, 24 órával a Paralimpiai Játékokon szerzett aranyérme után sem tértem teljesen magamhoz az eufórikus szurkolásból, a határokat nem ismerő bátorításból, amelyet évekre elegendő öröm fokozott tovább.

Ede aranyérmet nyert! Paralimpiai bajnok lett a velodromon 4 km-es üldözéses kerékpárversenyen (pursuit). Ezzel az eredménnyel megajándékozta a székelységet, lehetőséget adott arra, hogy büszkék lehessünk nemzeti hovatartozásunkra, örüljünk az identitásunknak. Teljes volt idén a szeptember 1-je! Kezdetét vette az ősz, de senki nem szomorkodott emiatt. Ilyen melegünk még nem volt, mint aznap. Nem volt még ilyen izzó a hangulat, nem volt ilyen eszméletlen eufória egész nyáron.

A délelőtti selejtezőben Ede a brit Cundyt utasította maga mögé úgy, hogy az előző napon kudarcot vallott britnek esélye sem volt a csíkszeredai ellen. Cundy ugyanis bakizott az 1 km-es sprint rajtjánál és füstbe ment 4 év munkája. Ő volt a szám esélyese, de kiesett. Bánatát Ede ellen akarta csökkenteni azzal, hogy legyőzi 4 km-en. Enyhén szólva nem jött össze! Ede száguldott, és bár 1 km után a brit után járt, végül 4 km-en világcsúcsot állított be! Világrekorddal jutott be a döntőbe!

Délután itthoni 17 órakor gyűlekeztünk a szurkolói központunkban. A csíkszeredai Marien Presszóban kialakított "Ede terem" teljesen megtelt a 17:23-ra programált rajt idejére. Én három üveg pezsgőt hoztam, nem is mertem arra gondolni, hogy nem nyitjuk ki. Betettük hűlni. "Fél óra múlva jövök a pezsgőért"-mondtam a pincérnőnek!

Elkezdődött a finálé! Két rivális: Ede és Jiri Jezek párbajozik! Semmi pánik! Ede az első métertől az utolsói növelte az előnyét, egy percig sem tevődött fel az, hogy veszélyben lenne az arany! Nem is volt! Örjöngés közepette Ede beért a célba, mi ünnepeltünk! Ő is ünnepelt! A családja is ünnepelt! Egy álom vált valóra, Ede paralimpiai bajnok! Óriási teljesítmény!

Jöhetett a pezsgő! Örömmel töltöttük ki, boldogságban ihattuk! Csak Ede hiányzott, de pár perc telt el, és beszélhettünk vele! Kihangosítottuk a telefont és beszéltünk vele. Gratuláltunk, de ez mind kevés ahhoz, hogy kifejezzük azt, amit éreztünk azokban a pillanatokban. Határtalan, korlátlan volt az öröm!

Gratulálok Ede, gratulál Székelyföld! Várjuk a folytatást! Hajrá!