Eszmefuttatás a székely nyelvhasználatról

19 évig Csíkszereda volt a főlakhelyem. Utána a sors Bécsbe sodort, ahol egyetemre járok. Most körülbelül évi 4 hónapot töltök szeretett szülővárosomban. Mivel Bécsben már ötödéves egyetemista vagyok, és ráadásul interkulturális kommunikációt végeztem, jelenleg pedig konferenciatolmács-képzőn mesterizem, egészen tudatosan használom a nyelveket. Független attól, hogy magyar, német, román vagy angol nyelven beszélek, minden egyes kommunikációs folyamatban maximális odafigyeléssel és önkontrollal kell használnom a nyelvet. 

És akkor meg is érintettem mai írásom témáját. A fenti mondatban azt említettem, hogy "önkontrollal kell használnom a nyelvet." Valószínű, hogy a székely olvasók felfigyeltek erre a szerkezetre. Jogos, hiszen ezelőtt 5 évvel én is úgy írtam volna, hogy "önkontrollal kell használjam a nyelvet". Sőt, akkor nem is tűnt volna fel nekem, hogy ez a szerkezet helytelen. Gyötrő fejfájásba kerül leszokni a megszokott nyelvhasználatról, valamint megszokni az újat. Lehet, hogy nem is kellene, de ezt kéri a szituáció. Nem beszélhetek Bécsben úgy, mint otthon, és nem társaloghatok Csíkban úgy, mint ahogy azt Bécsben vagy Budapesten teszem. Az oka egyszerű: idegennek tűnnék! A kommunikációval pedig általában éppen azt akarja elérni az ember, hogy megértsék, hogy elfogadják őt vagy az átadott információt. Ez pedig nehezen történik meg, ha nem egyezik a nyelvhasználatunk. Sajnos így van, mert amíg itt ez helyes, addig ott valami mást tartanak helyesnek. Ebből következik, hogy bizonyos nyelvhasználati formákat egyes helyeken hibásnak tartanak. Mindenképp, veszélyes ezekkel a kijelentésekkel játszani. Relatív az, hogy ez esetben mi a helyes, mert kiemelhetünk egy másik példát is. "Estig dolgozok." Ez is egy olyan mondat, amely általában székely honfitársaim szájából származik. Erre is rákontrázik a magyar nyelvhasználat, hiszen azt írja elő, hogy az úgynevezett ik-es igék esetében egyes szám harmadik személyben -m végződést kap az ige. Ennek értelmében az "Estig dolgozom." lenne a helyes. Félre ne értsen senki, nem szeretnék kijavítani egyetlen olyan személyt sem, aki hasonló hibákat követ el beszélgetés vagy írás közben. Csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy ezek az eltérések nem az illető személy műveltségét tükrözik, hanem a hovatartozását, identitását. Tisztelnünk kell egymást, és ebbe egymás nyelve is beletartozik! Ha valaki folyamatosan egy bizonyos közösségben él, akkor automatikusan megszokja a helyi nyelvhasználatot. Ha viszont kb. 20 év után máshová kerül, akkor ez már nehezen kivitelezhető, sőt, nem is biztos, hogy jó! Könnyebb megtanulni egy idegen nyelvet nulláról, mint megváltoztatni lényeges dolgokat azon, amit hosszú éveken keresztül maximális meggyőződéssel használtunk.

Tény az, hogy a nyelv él és változik! Folyamatosan mutatkoznak változások, és túl sok ember használja ahhoz, hogy kijelenthessük azt, hogy ez vagy az hibás. A nyelv az identitásunkhoz tartozik, és őriznünk kell minden egyes tulajdonságát. Írhattam volna a kiejtésről, a tájszólásokról, de inkább ezt a két gyakori hibát ecsetelem. Ausztriában ezt a problémát már rég megoldották, és javasolnám, hogy hasonlóképpen járjunk el a magyar nyelv esetében is. A német nyelv pluricentrikus. Ez azt jelenti, hogy több központja van. Külön említjük a németországi németet, az osztrák németet és a svájci németet. E három változatot hivatalosan elfogadták, tehát nem számít hibának az, ha a bécsi és a hannoveri ember egy picit másképpen fejezi ki magát. A német, az osztrák és a svájci standardverziók alatt szerepelnek a dialektusok. Ezek mind-mind az ember identitásához tartoznak, és senki sem próbálja kitörni a nyelvét, hogy boldoggá tegye azt, aki másképp beszéli a nyelvet. Ha például a bécsi moderátor interjút vesz a tiroli sízőtől, akkor szinte két külön nyelvet hallunk. Hihetetlen, de csodálatos! Bizony, de újra itt a kérdés: síző vagy síelő? A válasz: mindkettő helyes, utánanéztem! 

Várom azt a napot, amikor nem lesz nagy gond, ha a csíki á-betűsön, az udvarhelyi e-betűsön és a magyarországi táposan beszél. 

(Írjatok kommenteket, kíváncsi vagyok a véleményetekre!)