Felicitări lotului românesc de gimnastică!

Bravo! Iată că iar am reușit să ne remarcăm la disciplina sportivă care ne-a adus atât de multe bucurii de-a lungul timpului. Fiind obișnuiți cu victoriile gimnaștilor români, nici nu ne gândim ca reprezentanții României să se întoarcă fără medalii de la campionate de înalt nivel.

La fel s-a întâmplat și săptămâna trecută, atunci când la Moscova a avut loc Campionatul European de gimnastică. Tricolorii au obținut rezultate fantastice, eu aș zice că peste așteptările publicului românesc. Cu siguranță însă nu contrar speranțelor realiste ale antrenorilor Octavian Bellu și Mariana Bitang, deoarece știm deja că ei constituie rețeta succeselor românești la acest sport.

De această dată, lotul României a câștigat 7 medalii, dintre care una de aur, cinci de argint și încă una de bronz. Mă bucur enorm pentru aceste rezultate excepționale, îi felicit pe sportivii Larisa Iordache, Diana Bulimar și Flavius Koczi, și bineînțeles nu pot evita să îi felicit pe antrenorii lotului românesc!

Im Vorfeld eines großen Dolmetscheinsatzes...

Es ist Montagmorgen, die neue Woche beginnt. Ich tanke mir viel Energie und Ambition, starte in diese schwierige Woche, die vor mir steht. Diese Tage vergehen mit wahnsinnig viel Lernen und Üben, ich kriege einen quälenden Gewissenbiss und sogar auch Bauchschmerzen, wenn ich mich von meiner Verpflichtung entferne. Das ist aber leicht zu erklären, weil ich diesen Donnerstag an einer Veranstaltung dolmetschen werde, wo der ganze Druck auf den Schultern der Dolmetscher stehen wird. Dementsprechend bin ich einer der Protagonisten, die während der Translation mit hundertprozentiger Konzentration arbeiten werden.

Es wird ein Großeinsatz, denn sowohl die Redner am Symposium, als auch das Publikum auf die Leistung der Dolmetscher angewiesen wird. Thema der Veranstaltung ist die Freiheit der Kunst in Ungarn, schon der Titel deutet auf heftige Diskussionen hin. Diese werden dialogisch durchgeführt, wo sich die Teilnehmer auf Deutsch und Ungarisch äußern. Dem ist zu verdanken, dass die Qualität der Dolmetschung entscheidend wird. Diese Aufgabe muss ich aber nicht allein meistern. Ich habe auch meine Kollegin an der Seite, wir haben sogar während der Vorbereitung kooperiert.

In der Vorbereitungsphase werden Texte und verschiedene Audio- oder Videoaufnahmen analysiert. Die sogenannten Paralleltexte helfen dabei, die relevanten Begriffe und Fachtermini herauszupicken, den Redestil der Protagonisten kennenzulernen und sich auf den Vortrag einzustellen. Genauso ist es auch in diesem Fall passiert, seit zwei Wochen setze ich mich mit dem Thema richtig intensiv auseinander. Jetzt fängt aber die Uhr an, schön heftig zu ticken. Es bleiben noch wenige Tage übrig, auf diesem Endspurt greife ich zu den wichtigsten Übungen, erweitere meinen fachbezogenen Wortschatz und plane die Zeit sehr vernünftig ein.

Sonst hält die Woche auch andere spannende Momente bereit. Neben diesem Auftrag bleiben auch die für die Uni vorzubereitenden Aufgaben aktuell. Am Dienstag und Mittwoch steigen die Halbfinal-Spiele des Champions League, ich kann es kaum erwarten, die deutsch-spanische Spitzenduelle anzuschauen.

So sieht das Programm bis Donnerstag aus, für das Wochenende habe ich noch keine Pläne, es scheint jetzt wahnsinnig weit entfernt zu sein. Ich wünsche euch allen eine angenehme Woche!

Az anyanyelv a legféltettebb kincs!

Az ember hajlamos természetesnek tekinteni olyan értékeket, amelyek óriási, sőt határtalan kincsnek számítanak életünkben. Normálisnak látjuk azt, hogy nem fáj sehol, hogy egészségesek vagyunk, hogy van otthonunk, ahová hazamehetünk, ahová hazavárnak szeretteink vagy például azt is magától érthetőnek tekintjük, hogy bárhol, bármikor megszólalhatunk anyanyelvünkön. Gondolkodjunk el ezen egy kicsit!

Mily csodálatos kifejezés ez! Anyanyelv! És tudjátok azt is, mivel több nyelvet ismertek, hogy szinte minden nyelv íly módon fejezi ki ezt a csodát, amiben egyesül a szeretet, a család, a melegség, valamint az érzelmeink hangos kifejezésmódja, az ékes, gazdag, páratlan hang, amit kiejthetünk szánkon. Így születik meg az anyanyelv!

Ez egy privilégium! Magyarul írhatok és szólhatok hozzátok. Számtalan harc dúlt, és oly sok vita, konfliktus kerekedik annak érdekében, hogy mennyire bontakozhat ki egy nemzet nyelve. Közigazgatásban? Egy nemzetközi szervezetben? Iskolákban? Hivatalokban? Hol a helye az anyanyelvnek? Gondoljunk egy olyan térségre, ahol a közösség szinte teljes egészében egy olyan nyelvet tud anyanyelvének, amely nem hivatalos nyelve az államnak. Itt kezdődnek a problémák! Érdekek, politikai játékok, gazemberkedések, örökös eszmecsere zajlik cseppet sem kiegyensúlyozott körülmények között. Ki kell harcolni minden jót! Minden nap egy új kihívás! El kell érni az identitás elismerésének pillanatát, azt fenn kell tartani és tovább kell adni a következő generációknak. A legalapvetőbb kincsért mi minden percben megküzdünk. Mi minden nap elmagyarázzuk sok embernek, hogy miért beszélünk magyarul, hogyha Romániában élünk. Ez már egy határtalan történet, ami ismétlődik. Semmi gondunk vele, de ez a valóság! Amíg másnak eszébe sem jut, hogy megkérdőjelezik identitását, és tanulhat, érvényesülhet anyanyelvén, addig jó néhány nép Európában álmodni sem tud erről! Persze, haladunk a korral, vannak változások, sok mindent elértünk, de messze vagyunk a sikertől. Messze vagyunk, mert zárkózottak vagyunk, pesszimisták, túlságosan rövidlátóak ahhoz, hogy változtassunk a helyzeten! 

Nem a nemzet nyelvét kell elhanyagolni és nem megtanulni, hanem a saját belső értékeket ápolni! Tanulni kell a románt és a magyart is! Ismerni kell az ország nyelvét, betekintést kell nyerni a kultúrába, kell kommunikálni az emberekkel. Tisztelni kell az idegent és a hazait is! A kettő nem zárja ki egymást! Meg kell tanulni értékelni a szomszéd népet! Mi is őket, ők is bennünket! Csak így lehet meghódítani a csúcsokat, csak íly módon lehet szárnyalni a sikerek fele.

Értékeljük onmagunkat, saját népünket, anyanyelvünket, és akkor rájövünk arra is, hogy más értékeit is ugyanígy értékelni kell! Ez ugyanígy fordítva is igaz! Ez lehet a siker kulcsa, értékeljük egymást, az anyákat, a nyelvet, az anyanyelvet!